A koronavírus-világjárvány kitörése óta az országok folyamatosan próbálkoznak a válság kezelésére szolgáló digitális megoldásokkal.
A fertőzöttekkel való érintkezés nyomon követésére szolgáló alkalmazások – amennyiben teljes mértékben megfelelnek az uniós szabályoknak és jól össze vannak hangolva – kulcsszerepet játszhatnak a válságkezelés valamennyi szakaszában, különösen akkor, amikor elérkezik az idő a társadalmi elhatárolódási intézkedések fokozatos megszüntetésére. Kiegészíthetik az érintkezések manuális nyomon követését, és segíthetnek megszakítani a vírus fertőzési láncát. Az eszköztárat az ilyen mobil alkalmazásokra vonatkozó adatvédelmi iránymutatás kíséri.
A EU kiadott egy iránymutatást a közös uniós eszköztár létrehozásáról, amelyet a GDPR rendelettel és az e-privacy direktívával összhangban, az elektronikus egészségügyi hálózat az Európai Bizottság támogatásával és azzal együttműködésben fejlesztett ki.
Az EU az ilyen alkalmazásokra az alábbi alapvető követelményeket fogalmazta meg:
- teljes mértékben meg kell felelniük az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó uniós szabályoknak, amint azt az Európai Adatvédelmi Testülettel folytatott konzultációt követően ma előterjesztett iránymutatás is tartalmazza;
- az alkalmazásokat a népegészségügyi hatóságokkal szoros együttműködésben kell bevezetni, és azokat e hatóságoknak jóvá kell hagyniuk;
- az alkalmazások telepítésének önkéntes alapon kell történnie, és amint már nincs szükség rájuk, azokat el kell távolítani;
- törekedni kell a magánélet védelmét erősítő legújabb technológiai megoldások kihasználására. Az alkalmazások valószínűleg rövid hatótávolságú Bluetooth technológiát használnak, ezért nem teszik lehetővé az emberek tartózkodási helyének nyomon követését;
- anonimizált adatokon kell alapulniuk, de képesnek kell lenniük arra, hogy figyelmeztessék azokat, akik bizonyos ideig fertőzött személy közelében tartózkodtak – a fertőzöttek személyazonosságának felfedése nélkül –, hogy jelentkezzenek tesztelésre vagy vonuljanak önkéntes karanténba;
- az egész Unióban interoperábilisnak kell lenniük, hogy a polgárok akkor is védelemben részesüljenek, ha átlépik a határokat;
- elfogadott járványügyi iránymutatásokon kell alapulniuk, és tükrözniük kell a kiberbiztonsággal és a hozzáférhetőséggel kapcsolatos bevált gyakorlatokat;
- biztonságosnak és hatékonynak kell lenniük.